Műhely

Egyszer egy cikkben olvastam arról, hogy a kerámiatárgyak akár az emberiség eltűnése után is fennmaradhatnak. Ez a gondolatkísérlet megérintett: ráébresztett, mennyire különleges anyag az agyag, amely nemcsak formálható és funkcionális, hanem rendkívül időtálló is. Valami ebben a tartósságban és csendes jelenlétben azonnal kíváncsivá tett.

Ez a kíváncsiság vitt el az első workshopra, ahol újra agyaghoz nyúltam – utoljára gyerekként, nyári kézműves táborokban volt erre példa. Mégis úgy éreztem, mintha régi ismerősként köszöntöttük volna egymást, minden eltelt év ellenére. Innen már nem volt visszaút: elkezdtem tudatosan tanulni, és egy olyan oktatási helyet kerestem, ahol az alapoktól elsajátíthatom a kerámiázás világát.

Hiszem, hogy a kézműves alkotásnak mélyen hatása van az emberre: lelassít, jelenbe hoz, és teret ad az elmélyülésnek. Az agyaggal való munka egyszerre ad keretet és szabadságot – lehet benne követni szabályokat, vagy éppen túllépni rajtuk, ha az alkotás úgy kívánja. Ebben a kettősségben születnek meg azok a tárgyak, amelyek nemcsak esztétikai élményt adnak, hanem a mindennapok részeként is működnek.

Számomra a kerámia nem pusztán tárgykészítés, hanem kapcsolódás. Az a vágyam, hogy olyan használati tárgyak szülessenek a kezem alatt, amelyek valaki mindennapjainak részévé válnak: egy bögre, amiből jó érzés a reggeli kávét inni, egy sütőtál, amelyben ünnepi pillanatok készülnek, vagy egy szappantartó, amely egy apró, de örömteli részletté válik a fürdőszobában.

Ezért hoztam létre a műhelyemet, ahol amellett, hogy én magam is alkotok, szívesen látok mindenkit, aki szeretne kísérletezni az agyaggal, tanulni róla, vagy egyszerűen csak nincs otthon lehetősége az alkotásra. Műhelyemben a tárgyalkotás mellett kézműves foglalkozásokat, workshopokat és nyitott műhelyalkalmakat is tartok. Hiszem, hogy a közös alkotás mindenkinek tud kikapcsolódást és derűt nyújtani.